Kézdivásárhely első könyvtára, a Kaszinó Könyvtár 1842. december 25-én létesült. A Kaszinó két magvetője Széchenyi István és Wesselényi Miklós volt. Heteken, hónapokon át Magyarország és Erdély szomorú sorsáról tárgyaltak, és történelmi tényként megállapították, hogy Magyarország és Erdély mélyen alatta voltak a kultúrállamoknak, amelyből ki kell a magyar nemzetet emelni. Nagy anyagi áldozatra egy hosszabb külföldi tanulmányúton határozták el magukat. Széchényi 1825-ben a pozsonyi diétán, a Magyar Tudományos Akadémiának megvalósítására, az irodalom és az írók fölemelésére egyévi jövedelmét, nemcsak felajánlotta, de le is tette az országgyűlés asztalára. Társadalmi és kulturális élet megalapozása céljából kaszinókat alapított, köztük a Magyar Nemzeti Kaszinót is.
Ugyanebben az időben ifj. Wesselényi Miklós is hasonló tevékenységet kezdett az ország keleti és főleg Erdély részeiben. Az Ő programjának is egyik pontját a társkörök, kaszinók szervezése képezte. Általa jutott el városunk is a kaszinó létesítésének gondolatához igen érdekes körülmények folytán. 1834. július 29-én, hat hétig tartó szárazság után a tanácsház során tűz ütött ki, mely óriási erővel terjedt tovább. Alig két óra alatt a város háromnegyed része hamuvá lett. A várost ért eme csapás híre országszerte nagy részvétet keltett, és széles körben megindult a segélyező akció. Báró Wesselényi Miklós 1000 pengő rénes forintot adományozott a városnak. Ez a nagylelkű adomány annyira meghatotta a város polgárságát, hogy a városi képviselő testület nagy lelkesedéssel megválasztotta Kézdivásárhely város díszpolgárának. Ezt azonban a gubernium nem hagyta jóvá azzal az indoklással, hogy Wesselényinek nincs birtoka Kézdivásárhelyen, s így nem választható a város díszpolgárává.
A város nyomban megszerzett egy telket, mely a mai Wesselényi utca és a Molnár Józsiás utca között fekszik, s azt Wesselényire íratta. Így a kormányszék kénytelen volt jóváhagyni a választást. Wesselényi Miklós a telket elfogadta, de azt fel is ajánlotta egy létesítendő kaszinó céljaira. Ez azonban nem vált valóra, mert a kormányszék felbíztatta az eladó egyik távoli rokonát, s az a telket visszaperelte.
Ha elmaradt is Wesselényi tervének megvalósulása, az eszmét többé nem tudták a polgárság lelkéből kitörülni. Papp István református lelkésszel az élen a város nagyjai megpróbálták ezt az eszmét felszínen tartani és megvalósítását előkészíteni. Papp István azzal az óhajjal állt elő, hogy “kellene egy olyan hely, ahol az emberek összegyűlnének megbeszélni az egyházi és világi dolgokat, egymással társalkodnának, könyveket, hírlapokat olvasva magukat és családtagjaikat a műveltség terén fejlesztenék”. Így alakult meg 1842. december 25-én a városházán tartott közgyűlésen a “Kézdivásárhelyi Társalkodó”. A második világháborúig többször került névváltozásra sor: Polgári Társalkodó, Olvasó-egyesület, illetve Kézdivásárhelyi Kaszinó nevet viselte.
